Volt szerencsém, egy baráti kérésnek eleget téve, külső szemlélőként a mások kulisszatitkaiba belelátni.
Nos egy kedves barátom családja úgy döntött, hogy támogatja gyermekük lakásvásárlási szándékát, mivel nem is a törlesztő részlet kifizetése okoz gondot, hanem a hitellel járó költségek kifizetése és a szükséges önerő előteremtése ütközött nehézségbe, így ezt szülői támogatással megoldják.
Ez mind szép és jó, a család átvállalta ezen költségeket és ha kell az apuka adóstársként is helyt áll, ha szükséges, de egyéb ingatlan fedezetet nem vonnának be ha nem muszáj (történetesen a szülői házat jelenti).
Hősünk meg is találta a lakást, ami az igényeinek és a pénztárcájának is a legmegfelelőbb volt. Mivel ingatlanközvetítő iroda által bukkant rá, összeült a családi tanács és megszületett a döntés, igent mondtak a vásárlásra.
Mivel az iroda hitelek közvetítésével is foglalkozott a családfő kérése az volt, hogy akkor rájuk bízza a hitel ügyintézését is. Az iroda felvette az adatokat, ki hol dolgozik, mióta, hány éves, mennyi a jövedelme és hogy tudnak-e egyéb ingatlan fedezetet behozni ha szükséges.( Hitelminősítésnek nem nevezném )
Kérdése hősünknek az volt, hogy erre a kiszemelt ingatlanra mennyi hitelt igényelhet, de nem kapott rá választ csak annyit amennyit majd a bank a minősítés során jóvá hagy.-jött a válasz.
Javasolták „ A „ bank hitelét, mivel a bank az akció keretén belül elengedi a hitel költségeit, de mivel adósunk jövedelme nem volt elég így apukát szaván fogták és adóstársként bevonták az ügyletbe.
Beadták az igényléshez a papírokat annak rendje és módja szerint, teltek a napok és még bekértek ezt, bekértek azt ( pl.adósunk bizonyítványait, ja és a szülői házat fedezetnek ) az idő meg telik és az eladót is jó volna már kifizetni, de jött a telefon,