A remény hal meg utoljára…

KHR-listásoknak (leánykori nevén BAR-lista vagy banki feketelista) vannak hitelek, persze ehhez már ingatlanfedzet  szükséges, és a státusz sem elhanyagolható, mert az aktív listások szinte reménytelen helyzetben vannak.

 Egyes kereskedelmi bankok passzív KHR-listás ügyfeleknek is nyújtanak hitelt, bár csak bizonyos megkötésekkel.

Aktív KHR listás adósokkal, ezek a hitelintézetek már nem állnak szóba, pénzügyi vállalkozások viszont őket is finanszírozhatják.

Nagyon problémás esetekkel, kétes kimenetelű ügyletekkel többnyire olyan kisebb cégek foglalkoznak, amelyeket pusztán a gyorsan és könnyen megszerezhető profit érdekli. Ennek megszerzése érdekében akár félre is vezetik ügyfeleiket. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy eleve kudarcra ítélt ügyletek bonyolítását is elvállalják, a munkadíjat pedig előre kérik.

 Ez pedig nem kis összeg, pár tízezer forinttól több százezerig is terjedhet, bár olyan ügyfelek is kikötöttek már nálunk, akiket korábban milliós tétellel csaptak be.

Pénzt emiatt csak utólag, a sikeres ügylet lebonyolítását „megkoronázandó”, sikerdíjként lenne szabad átadni. Előzetesen csak az értékbecslési díjat, és a tulajdoni lap kiváltásának díját szabad kifizetni.

Jutalékra megy a játék!

Hamvába holt ügyletek felkarolása mellett a trükközés másik módja, amikor a KHR-listások hitelének intézését bizonyos szolgáltatások igénybevételéhez kötik, pedig ezt semmi nem írja elő. Hiteleik mellé a kereskedelmi bankok is gyakran köttetnek életbiztosítást, igaz, nem azt a fajtát, amelyre a legrászorultabb, legtájékozatlanabb ügyfeleket beszélik rá a tisztességtelen közvetítők.

Ők rendszerint nehezen eladható, éppen ezért magas jutalékkal járó termékekkel operálnak, ezeket sózva rá a naiv hiteligénylőkre. Ehhez hasonlóan, a hitelfolyósítás feltételeként nagyon magas biztosítási összeggel járó vagyonbiztosításokat is megköttethetnek ügyfeleikkel, mivel azok szintén tetemes jutalékot hoznak. A kétes hírű közvetítők legdurvább esetben „magánbefektetőket”, uzsorásokat ajánlanak az ügyfeleknek, így azok örülhetnek, ha a tartozás rendezése után egyáltalán nevükön marad az ingatlan…

Megoldhatatlan problémák márpedig vannak

A tisztességes és tisztességtelen közvetítők nemcsak az anyagiakat (tehát az előre fizetendő tetemes munkadíjat, illetve az utólagos, legrosszabb esetben is maximum három-négy százalékos sikerdíjat) rendezik másképp.

 Míg a kalandor vállalkozások mindent bevállalnak, a korrektebbek fölhívják ügyfeleik figyelmét a buktatókra.

Bizonyos kereteken belül persze minden ügylet megoldható, de a gyakorlatban sokszor csak időhúzásra van lehetőség, a hitelt előbb-utóbb úgyis felmondja a hitelező. Ilyenkor pedig egyszerűen nem éri meg plusz köröket futni, közvetítők, értékbecslők zsebét tömni, bármennyire is nehéz ezt elfogadni.

 Még a banki végrehajtás is jobb megoldás annál, mintha egy alacsonyan meghatározott opciós vételár fejében viszik el ingatlanunkat.

Ha ugyanis az új hitelszerződés opciós vételárat is kiköt, még arra sincs lehetőség, hogy a tulajdonos − bár ő is csak áron alul − saját maga adhassa el saját ingatlanját. A szerződésben kikötött opciós vételár rendszerint mélyen a piaci ár alatt van.

Fél áron az ingatlant!

Az adós közjegyző előtt írja alá, hogy amennyiben meghatározott időn belül nem fizet, ingatlanja opciós vételár fejében lesz a hitelezőé.

 Példának okáért egy tizenötmillió forintos hitelösszeg esetén például minden további nélkül kiköthetnek tizennyolcmilliós opciós vételárat, függetlenül attól, hogy az ingatlan valójában harmincmilliót ér. Az adós ilyenkor általában a hárommilliós különbséget sem kapja meg, azt a „költségek” viszik el..

Mennyi az annyi?

A rizikósabb ügyeket már nem is kereskedelmi bankokon keresztül intézhetők, inkább pénzügyi vállalkozásokhoz lehet fordulni..

 A pénzügyi vállalkozások rendszerint velük szerződött kereskedelmi bankoktól kapják a hitelt, a problémás ügyfelekkel (aktív KHR-listás) járó felelősséget pedig átvállalják a bankoktól. Tehetik ezt azért, mert a kereskedelmi bankokkal ellentétben többnyire van ingatlan értékesítésére szakosodott részlegük vagy alvállalkozójuk, így azonnal tovább tudnak adni az ingatlanon, ha az ügyfél nem fizet, és föl kell mondaniuk a szerződést.

 Mivel a KHR-listás ügyfelek fizetési morálja nem éppen makulátlan, a pénzügyi vállalkozások a nagyobb kockázat miatt magasabb árakkal, költségekkel, kamatokkal, ezáltal pedig megnövelt THM-ekkel dolgoznak. Míg például a kereskedelmi bankoknál egy-két százalékos jutalékok vannak (például a folyósítási jutalék), a pénzügyi vállalkozások akár öt-tíz százalékig is elmehetnek.

Minél rizikósabb, annál magasabb az ár!

Általában kauciót is kérnek, arra az esetre, ha az ügyfél nem fizetne. Ha pedig az ügyfél tartósan nem fizet, fölmondják a szerződést, és végrehajtanak. Ezzel alapvetően még nem lenne baj, feltéve, hogy az ügyfelek tisztában vannak saját hitelük kockázatával.

Összefoglalva, ha bajba kerülünk a törlesztéssel, ne dugjuk a fejünket a homokba, kérjük a hitelünk átütemezését, vagy fordulhatunk akár a közvetítő cég felé is, segítséget kaphatunk a megoldást illetően.