Agymosással kell kezdened?

Tudod mikor játszik a pénz túlzottan nagy szerepet? Amikor nincsen. Amikor üres a zsebed, ha anyagi gondjaid vannak, a pénzért való aggódás megterheli a mindennapjaidat.

Ez az a dolog, ami mindenkit érint, ha van akkor azért, ha nincs akkor meg pláne!

Egyre húsbavágóbb a dolog, hiszen a gazdasági helyzet sok embert kényszerít váltásra, változtatásra. Beszélj csak embereknek az álmaik megvalósításáról, nagyon hamar találkozol a “Szép álom, de ugyan miből?” vagy “A csekkeket sem tudom befizetni, azt mondd meg mihez kezdjek!” típusú mondatokkal. Az a helyzet, hogy ma már sajnos nem ismerjük a KMK-vagyis Közveszélyes Munka Kerülés fogalmát, helyette van a munkanélküli segély, de már az sem sokáig!

Marad a kétségbeesett álláskeresés, a “Mindegy, hogy mit, csak dolgozhassak”, ” Jó neked, még van munkahelyed”, és más léleknyomorító mondatok és helyzetek.

Akarsz ezen változtatni?

Mielőtt megköveznél ezért a mondatért, mondok egy még durvábbat: agymosással kell kezdened!

Ha elküldtél melegebb égtájra, de még mindig olvasod… Bízz bennem!

“Mire érdemes a figyelmünket jobban összpontosítani? A pénzszerzésre vagy az értékteremtésre?

Milyen agymosásról is fogok most beszélni? Arról, amit úgy hívnak, hogy a pénz „illúziója”, és arról, hogy az emberek már régen elfeledkeztek a pénzügyi rendszerünk EREDETÉRŐL, és ennek következtében hajlandók most alamizsnáért dolgozni, ahelyett, hogy sokkal többre tartanának igényt.

Nézzük akkor most meg részletesebben, hogy MIRŐL is van itt szó.

Jelenlegi PÉNZÜGYI RENDSZERÜNK egy ősrégi cserekereskedelmi modellen alapszik.

A kereskedelem azokban az időkben a következő módon zajlott…

Egy adott személynek többlettel kellett rendelkeznie egy olyan termékből, amilyent egy másik éppen megkívánt. Ennek a másik személynek pedig, többlettel kellett rendelkeznie egy olyan termékből, amilyent az előbbi személy szeretett volna magának megszerezni.

Amikor ez a két személy összetalálkozott egymással, mindkettőjük megelégedésére kicserélték egymással a portékáikat.

Azonban a különböző termékek cseréje kezdetben még közvetlenül ment végbe. Ha valakinek olyan cikkre volt szüksége, melyet ő maga nem tudott előállítani, akkor például az általa termelt gabonával útra kelt s ennek fejében megpróbálta megszerezni a számára fontos ruhafélét. Ez azonban nem ment olyan egyszerűen.

Lehet, hogy az útjába kerülő s gabonára éhes idegen csak sózott halat tudott cserébe felkínálni. Akarva-akaratlan az üzlet megköttetett, ám az új szerzeményt tovább kellett cserélni. Azonban nem kizárt, hogy a következő partner csak fém szerszámokkal rendelkezett, így történetünk szereplője újabb megpróbáltatások elé nézett. Szerencsés esetben néhány csere után hősünk már az eredeti tervben szereplő, legújabb divat szerinti ruházatban térhetett haza. Ekkor még nem beszélhetünk pénzről: a tranzakciók egyszerű cserével, árucsere, barter keretében, árut áruért elv szerint történtek.

Tehát az emberek egymással barterezve elcserélték az anyagi javaikat. A barterezés lényegét az a bennünk lévő érték képezi, amit másoknak csereként képesek vagyunk felkínálni. A barter rendszerben a felelősség teljes mértékben rajtunk áll arra vonatkozóan, hogy értéket kínáljunk fel a piac számára.

Ez az érték lehet valamilyen speciális képességünk, tapasztalatunk, ismeretünk, vagy bármi egyéb dolog… A lényeg az, hogy a barter ügylet alapját a saját értékünk képezze.

Az ősi barter cserekereskedelem tehát az embereket arra ÖSZTÖNÖZTE, hogy értéket alkossanak önmagukban.

Mindenki kénytelen volt saját ötleteket, képességeket, tehetséget vagy bármi ilyesmit kifejleszteni a megélhetése biztosítása érdekében. Ezeket volt módja másoknak felkínálni és barterezve elcserélni. Aki nem volt képes ilyen értékalkotásra, az ellehetetlenült. Nem volt mit elcserélnie.

A pénz kialakulása és fejlődése szorosan összekapcsolódott a munkamegosztás, a kereskedelem és a piac fejlődésével.

A pénz kialakulásakor kezdetben az adta a pénz lényegét, hogy belső értékkel rendelkezett, önmaga is áru volt. Később önmagukban értéktelen pénzhelyettesek jelentek meg, ekkor a nemesfémek és az aranyra átváltható pénzhelyettesek együtt töltötték be a pénzfunkciókat. A modern pénz nem rendelkezik belső értékkel, úgynevezett hitelpénz.

Ugorjunk most előre és nézzük meg: Mi a helyzet napjainkban?

A világon ma mindenki egy eszközt tekint a barter rendszerünk alapjának, ami nem más, mint… a PÉNZ! Jóformán senki sem gondol arra, hogy „Milyen értéket is vagyok képes én önmagamban előállítani?”. A legtöbbünknek azon jár az esze, hogy „Pénzre van szükségem ahhoz, hogy barterezhessek (vagyis beszerezhessem azt, amire szükségem van)”. Tehát arra gondolunk, „Hogyan tudnék minél több pénzt keresni?”

A kereskedelem megkönnyítésére szolgáló csereeszköz – vagyis a pénz – megjelenése így járult hozzá az emberek „eltájolásához”, illetve agymosásához. Ugyanis hagyták magukat rávenni arra, hogy – akár bármi áron is – csupán pénzt kell valahogyan előteremteniük, és akkor minden igényüket kielégíthetik.

Így születtek meg az olyan „megoldások”, amikor ha például valaki felkínálja nekünk azt, hogy egész nap hamburgereket sütögessünk egy gyorsétteremben… mi örömmel elvállaljuk. Hiszen azt hisszük, hogy az a pénz, amit ebben az állásunkban nekünk kifizetnek, képezi a mi „termékünket”, ami szükséges ahhoz, hogy barterezhessünk.

Ez egy ÓRIÁSI TÉVEDÉS!

A pénz nem a mi valódi erőforrásunkat testesíti meg, hanem csupán egy jelképet.
Az igazi erőforrás az a KÉPESSÉG/ÉRTÉK, ami bennünk van!

A bennünk jelenleg kifejlesztett képességek/értékek többnyire meglehetősen szánalomra méltók. Az emberek döntő többsége vakon követi az életben való boldogulás szinte mindenki által elfogadott mintáját, és aláveti magát az oktatási nagyüzemekben tanított szemléletmódnak.

Egyáltalán nem csoda, hogy a világ lakosainak többsége jelenleg is nyomorban él. A mostani trendeket figyelve megállapítható, hogy az úgynevezett gazdag országokban is a középosztály fogyatkozása kezdődött meg, miközben a szegények még szegényebbekké kezdenek válni…

Az életben való előrejutásra kevés esélye annak, akinek csupán az jár a fejében, hogy „Több pénzt kell szereznem!”

A barterkereskedelem még ma is érvényben van, azonban az emberek döntő többsége már régen elfelejtette azt, hogyan is kell ezt csinálni.

Szinte mindenki – a hét bármelyik napján – „vígan és dalolva” hajlandó eladni magát azért, hogy „kereshessen egy kis pénzt magának”…

… hiszen azt gondolja, hogy a PÉNZ az, aminek igazán értéke van. Nem jönnek rá arra, hogy a pénznek nincs értéke. Képtelenek megérteni azt, hogy a pénz csak egy jelképet képvisel a barterkereskedelemben. Abban az esetben, ha valaki havonta csak kevés pénzt tud hazavinni…

… szembesülnie kell azzal a ténnyel, hogy a barter üzlet szabályai szerint szánalmasan gyengén teljesített. Vagyis, csekély ÉRTÉKET sikerült önmagában létrehozni, amit a világ hajlandó anyagilag elismerni!

Most igazán érdemes jól idefigyelned a következő mondatra:

Az EGÉSZ világ meg fog változni körülötted, ha többé nem úgy tekintesz a bakjegyekre, mint egy olyan „erőforrásra”, amiért cserébe megkaphatsz olyan dolgokat, amelyekre szükséged van.

Ez ugyanis egyszerűen, NEM IGAZ!

A papír bankjegyek csupán szimbólumok, egy jelképszerepet töltenek be.

„Ha a pénz jelenti számodra a függetlenséget, soha nem éred el. Az egyetlen igazi biztonságot, amit egy ember elérhet az életben a felhalmozott tudás, tapasztalat és képesség jelenti.” (Henry Ford)

A pénzügyi rendszerünket annak kell tekintenünk, ami valójában… vagyis egy barter cserekereskedelmi rendszer.

Ha az ember szeretne jól teljesíteni a jövedelemszerzésben, akkor VISSZA KELL TUDNI SZEREZNIE a „barterező” képességét. A barterezés legjobb módja az, ha rendkívül egyedi és jelentős értéket képviselő termékekkel, szolgáltatásokkal vagy tudással vagyunk képesek rendelkezni.

Hogyan tehetünk ilyen dolgokra szert? - merül fel a jogos kérdés.

Meg kell állapítani, hogy mire van ma VALÓJÁBAN szüksége az embereknek, és magunkban KI KELL FEJLESZTENI ezeket a képességeket / értékeket. És azt követően – ha már sikerült ezt megvalósítani – felkínálhatjuk mások számára.

Elmondhatjuk, hogy napjainkban SOKKAL TÖBBFÉLE foglalkozás végzésére nyílik lehetőség, mint korábban VALAHA módunkban állt.

Nyilvánvaló, hogy bármit meg tudunk magunknak szerezni, ha a barterkereskedelem számára megfelelő saját egyéni „értéket” vagyunk képesek előállítani. Mindazok számára, akik képtelenek megszabadulni attól a – pénzt egy erőforrásnak tekintő – agymosástól, amiben korábban részesültek, továbbra is csak a rendelkezésükre álló pénzösszegük fogja jelenteni a vásárlóerőt.

Őket ezentúl is változatlanul ki fogják használni. Érdemes elgondolkodni azon, hogy napjaink óriási vállalatbirodalmai azért jöhettek létre, mert a „dolgozók tömegei” mindezt lehetővé tették, azáltal, hogy szinte fillérekért bérbe bocsájtották magukat.

Napjainkban a több lábon állás, vagyis a több jövedelemforrással rendelkezés jelenti egyre több család részére a megoldást anyagi helyzetük javítására.

Egy igazán új jövedelemszerző lehetőségre szeretném most felhívni a figyelmedet.

Nem ELADNI kell, hanem élményeket ADNI, megmutatni hogyan élvezheti az életet, mindezt utazás által.

A legtöbbek számára, ma már nem csak, hogy nehéz elképzelni, de szinte lehetetlennek tartják azt, hogy piaci áron alul utazzanak el luxushotelekbe és tapasztaljanak meg olyan új élményeket, melyek eddig csak a bakancslistájukon szerepeltek.

Tudom hihetetlenül hangzik, de igaz.

Az emberek többsége utazna, ha volna rá pénze és ideje. Ha tudnák, hogy milyen álomutazások élményeinek lehetnének részesei, a pénztárcájukhoz szabott álomárakon, akkor már csomagolnának és indulnának is.